Bayer Csoport

A Bayer története

A Bayer egy több mint 140 éves múlttal rendelkező, a világ több mint 150 országában jelen lévő vegyipari konszern.

Az alapítók Friedrich Bayer 1825-ben született Barmen-Wichlinghausenben a mai Wuppertal egyik kerületében egy selyemipari munkás fiaként. 14 évesen gyakornok lett a Wesenfeld und Co. vegyipari kereskedő cégnél. A gyakornokság alatt szerzi meg a festékipari alapismereteket és ez idő alatt szembesül az üzletág problémáival is. 20 évesen már természetes festékekkel kereskedik. 3 évvel később megalapítja első saját cégét.

Az általa forgalmazott természetes festékalapanyagokat kezdetben fából vonták ki. A magas minőségnek köszönhetően erős volt a kereslet és Friedrich Bayer élénk kereskedelmet bonyolíthatott európai fővárosokban mint London, Brüsszel vagy Szentpétervár, de még a nagyon távoli New Yorkba is szállított. A szervetlen kémia felfedezése a festékgyártó iparban és a piacban rejlő pontenciál arra késztette, hogy még tovább bővítse a kínálatot. A Bayer által importált első mesterséges festékek sokkal tisztábbak és fényesebbek voltak, mint a természetes festékek. Ekkor kezd el jövőbeni üzlettársával Johann Friedrich Weskott-tal újabb mesterséges festékek előállításával kísérletezni.

Kísérleteik eredményeképpen sikerül előállítaniuk olyan festékeket, amelyeknek a minősége sokkal jobb, mint az első generációs festékeké.

Ez a sikeres együttműködés Bayer és Wescott között vezetett el egy kis gyártóüzem megalapításához. Ebből a kis üzemből alakult a Bayer AG, amelyet 1863. augusztus 1-én regisztráltak a cégjegyzékbe „Friedr. Bayer et comp.” néven.

További anilin, fuchsine és alizarin alapú festékeket fejlesztettek és ezekre támaszkodva nagymértékben növelték a gyártókapacitást a kialakult gazdasági helyzet ellenére. Amikor Friedrich Bayer 1880-ban, 55 éves korában meghalt, egy virágzó családi vállalkozást hagyott hátra.

Johann Friedrich Weskott 1821-ben született Barmen – Wuppertal egyik kerülete – egyik legrégebbi családjában, apja Engelbert Weskott kelmefestő volt. 16 évesen a családi hagyományt követve kitanulja a kelmefestő mesterséget. Néhány éven belül saját üzletet indít és jó minőségű termékei révén hamarosan pénzügyileg is teljesen függetlenné válik.

Mielőtt 1863-ban Friedrich Bayer-rel közösen alapítanának vállalatot, Weskott üzemében közösen kísérleteznek mesterséges festékekkel és festékalapanyagokkal. Weskott ekkor még természetes festékeket gyárt, de ezeket hamarosan felváltja az anilin, fuchsin és az alirazin. Ezekkel a szintetikus festékanyagokkal kezdődött a Bayer csoport üzleti sikertörténete.

1867-ben már 50 alkalmazottal dolgozik a cég, amelyben Weskott a gyártásért felel, míg Bayer az üzleti oldalért volt felelős.

Johann Friedrich Weskott 1876-ban, 55 éves korában halt meg krónikus tüdőproblémájának következtében.

A két alapító fiai és mostohafiai virágzó vállalkozást örököltek, amelyet 1881-ben - Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co. - néven a tőzsdére vittek, így teremtve meg a további növekedés pénzügyi alapjait.

A vállalat, alapítás óta tartó folyamatos növekedésének legjobb példája az alkalmazottak száma volt. 1863-ban még csak három, 1881-ben már több mint 300 ember dolgozott a Bayernél.

Terjeszkedés és a gyógyszergyártás kezdete

1881-től 1914-ig tartó időszak a Bayer életében az igazi nagyvállalattá válás, a nemzetközi terjeszkedés és az új üzleti területeken (pl. gyógyszergyártás) való megjelenés korszaka volt, a festékgyártás mint legfontosabb üzletág megtartása mellett. Az elsődleges szempont a Bayer számára a kutatás és fejlesztési kapacitás növelése. Ezért 1878-ban Wuppertal-Elberfeldben felépítik az első tudományos laboratóriumot, amely 1878-tól 1912-ig a Bayer központja is volt.

A további üzleti növekedés mozgatórugója a nemzetközi értékesítési hálózat kiépítése volt. A Bayer már korábban is több országba szállított festékeket és alapanyagokat. 1913-ban már Oroszországban, Franciaországban, Belgiumban, Angliában és az Egyesült Államokban is voltak leányvállalatai a Bayernek és a teljes bevétel 80%-a származott exportból. Ebben az időben már 10.000 alkalmazottja van a Bayernek és ebből közel 1.000 Németországon kívül dolgozik.

Ahogy telt az idő, a korábbi gyártelepet Wuppertal-Elberfeldben fokozatosan kinőtte a cég. Ezért 1891-ben a Bayer megvette a Dr. Carl Leverkus & Sons alirazin gyárát Észak-Kölnben majd folyamatosan vásárolta fel a környező területeket. A Bayer 1895-től szisztematikusan építette fel és bővítette a leverkuseni telephelyet Carl Duisberg tervei alapján. 1912-ben Leverkusen lett a Bayer központja.

Carl Duisberg 1861-ben született Barmenben és úgy tűnt, hogy a nagyapja által alapított szalaggyártó üzemet fogja vezetni. Ezt a tervet az első kémiaóra húzta keresztül, ekkor határozta el, hogy kémikus lesz, apja akarata ellenére.

A középiskola elvégzése után egy egyéves vegyészeti továbbképző programon vett részt egy kereskedelmi iskolában, amit 8 hónap alatt végzett el. Ezután Göttingenben kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd Jena-ban szerezte meg a doktori címet.

1883-ban jelentkezik a Bayerhez, ahol Carl Rumpff az igazgató tanács akkori elnöke rögtön felfigyel rá és egy határozott idejű szerződést ajánl neki. Ugyanebben az időben két másik tehetséges vegyész, Oskar Hinsberg és Martin Herzberg is a Bayerhez kerül. A három vegyész nagyon fontos szerepet töltött be a vállalat fejlődésében. Nagyon sok újítás és fejlesztés kötődik a nevükhöz a festék- illetve a gyógyszerüzletágban. Hinsberg nevéhez fűződik a Bayer első gyógyszerének, a phenacetinnek a kifejlesztése.

Carl Duisberg folyamatosan halad előre a ranglétrán, 1900-ban a Bayer Igazgató Tanácsának a tagja. 1912 és 1925 között ő vezeti a Bayer Csoportot. Carl Duisberg központi figura a Bayer és a német gyógyszer- illetve vegyipar történetében. Az ő vezetésével válik globális vállalattá a Bayer. Karrierjének legfontosabb mérföldköve a leverkuseni gyártelep megtervezése, felépítése és fejlesztése.

Nemcsak kiváló üzletember volt, mindig odafigyelt az alkalmazottakra is. Ő vezette be a napi 9 órás munkaidőt és számtalan formában próbálta javítani a Bayernél dolgozók életkörülményeit.

Felix Hoffmann 1868-ban egy nagyiparos fiaként született. Iskolái elvégzése után gyógyszerészként kezdett dolgozni. Elbűvöli a munka, ezért úgy dönt, hogy szélesíti az ismereteit és vegyészetet kezd tanulni Münchenben. 1893-ban megszerzi a doktori címet. 1894-ben vegyészként kezd dolgozni a Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co.-nál.

Felix Hoffmann 1897. augusztus 10-én bekerült a gyógyszertörténelembe, ezen a napon sikerült előállítania vegytiszta és stabil formában acetil-szalicilsavat. Sok vizsgálatot végeztek a hatóanyaggal és megállapították, hogy fájdalomcsillapító-, lázcsökkentő- és gyulladáscsökkentő hatású. Az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszert 1899-ben dobta piacra a Bayer, Aspirin néven. Ez egy 107 éve tartó sikertörténet kezdete.

Pár évvel a felfedezés után Felix Hoffmann a gyógyszerüzletág marketingvezetője, majd két évvel később a gyógyszerüzletág vezetője lett. Amikor 1928-ban nyugdíjba ment, az Aspirin már világszerte sikeres, felfedezője mégis ismeretlen maradt a nemzetközi nyilvánosság számára. 1946-ban bekövetkezett haláláig visszavonultan élt Svájcban.


Az I.G. Farbenindustrie AG születése

Az I. Világháború következtében megállt a dinamikus fejlődés, a Bayer elvesztette festék és gyógyszerpiacainak nagy részét. A háború alatt robbanóanyagokat és vegyifegyvereket gyártott és 1917-ben megnyitotta Wuppertal és Leverkusen után a harmadik gyártótelepét Dormagenben. A veszteségi listán szerepelt az orosz leányvállalat, amit a Forradalom után államosítottak. Az Egyesült Államokban a vagyontárgyakat - beleértve a szabadalmakat és márkaneveket is – elkobozták és elárverezték.

A nehéz gazdasági helyzetet a menedzsment és az alkalmazottak közös munkája révén élte túl a cég.

A Bayer, a BASF és az AGFA között már 1905 óta fennállt bizonyos érdekközösség, ami az I. Világháború alatt még szorosabbá vált.

A ’20-as évek közepére Németországban a gazdaság elkezdett stabilizálódni, de ekkor világossá vált, hogy a német festékipar képtelen visszaszerezni korábbi világpiaci pozícióit. Hogy megőrizzék versenyképességüket és növeljék az új piacokhoz való hozzáférést, az előbb említett érdekközösségbe tartozó cégek 1925-ben úgy döntöttek, hogy egy közös cégben, az I. G. Farbenindustrie AG-ban egyesítik erőiket. Tovább folyt a munka a gyártelepeken, Leverkusen maradt az új vállalat gyógyszerüzletágának értékesítési központja és az I.G Farbenindusrtie AG gyógyszerein a Bayer logót használták védjegyként.

Ebben az időben Leverkusenben tovább nőtt az alapvető vegyipari anyagok előállítása és a legnagyobb festékalapanyagokat gyártó üzem is itt épült fel. Ebben az időben a modern polimer vegyészet állt a kutatások középpontjában. 1937-ben Otto Bayer felfedezte a poliuretán-t, ezt a mai napig széles körben használt, rendkívül sokoldalú anyagot.

Wuppertal-Elberfeldben is sikerrel folytatódtak a kutatások. Gerhard Domagk felfedezte a szulfonamidok terápiás hatását, amiért 1939-ben Nobel díjat kapott. A nagy gazdasági válság az I.G.-t sem kímélte. A termelés drasztikusan csökkent és 1932-ben a korábbi 12.450 ember helyett, már csak 9.800 embert foglalkoztatott.

A II. Világháború kitörésekor az I.G.-t „beolvasztották” a német hadiiparba, ennek 1945. április 14-én az amerikai erők megérkezése vetett véget és a terület angol fennhatóság alá került.

Gerhard Domagk 1895-ben született egy tanár fiaként. 20 évesen az I. Világháború alatt szembesült a gyógyszerek korlátaival. Ebben az időben a betegek gyakran váltak az egyébként sikeres operációt követő fertőzés (pl. az üszkösödés) áldozatává. Az ebben az időben használt fertőtlenítő szerek összetevői – a klóros víz és karbolsav – nem voltak elég hosszú hatásúak, hogy felvegyék a harcot az ilyen fertőzésekkel szemben.

1914-ben végezte el a középiskolát, majd kieli egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait. A háború kitörése miatt csak 1921-ben doktorált, majd 1924-ben szerezte meg a PhD fokozatot. 1927-ben hívta prof. Heinrich Hoerlein Elberfeldbe, mert felkeltette az érdeklődését Domagk PhD dolgozata.

1932-ben, amikor folyik a kutatás a vegyi úton előállított gyógyszerekért, amelyek fel tudják venni a harcot bakteriális fertőzések ellen, Domagk rábukkan egy hatóanyagra, amelynek 10%-os koncenrtátumát hamarosan Zephirol néven piacra dobták. A Zephirol-t intenzív antibakteriális hatása és jó tolerálhatósága alapvető és univerzálisan felhasználható bőrfertőtlenítővé tette és a mai napig is használják kéz- és műszerfertőtlenítésre.

Felbátorodva a sikeren, hogy a testen kívül sikerült elpusztítani a kórokozókat, Domagk elkezdte kutatni a korokozók testen belüli elpusztításának lehetőségeit. A kutatás eredménye a D 4145. számú hatóanyag, amely ígéretes eredményeket mutatott a Strepptococcus fertőzések kezelésében. Két év további kutató- és fejlesztőmunka után sikerült egy nagyon hatékony hatóanyagot előállítani, amelyet 1935-ben Prontosil néven hoztak forgalomba. A gyógyszer piacra dobása után élesen csökkent az agyhártya-gyulladás, a gyermekágyi láz és a tüdőgyulladás okozta halálozások száma. Elsősorban a Prontosil felfedezése miatt 1939-ben Gerhard Domagk Nobel-díjat kapott.

Domagk ezek után is folytatta a munkát és a tubercolosis ellen vette fel a harcot. 1964. április 24-én halt meg szívproblémák következtében.


Újrakezdés a semmiből A II. Világháború után a Szövetséges Erők mindent lefoglaltak és a vagyontárgyak a háborús jóvátétel részét képezték. Közben az angolok Ulrich Haberlandot – aki 1943 óta vezette az Alsó Rajna-vidéki gyártelepet – a pozíciójában hagyták és később megengedték neki, hogy újraindítsák a termelést és alapvető vegyipari termékekkel lássák el a lakosságot.

Következő években Haberland azon dolgozott, hogy új és versenyképes vállalatot építsen. A Szövetséges Erők elhatározták, hogy felosztják az I. G. Farbenindustrie AG-t, végül 12 önálló vállalatot hoznak létre.

Ezek egyike volt a Farbenfabriken Bayer AG, amelyet 1951. december 19-én újra megalapítottak. Leverkusen, Dormagen, Elberfeld és Uerdingen az új vállalathoz tartozott és 1952-ben az újonnan megalapított AGFA is – mint leányvállalat - a Bayer része lett.

Ebben az időben Ulrich Haberland az igazgató tanács elnöke. Soha nem látott összegeket fordított kutatás-fejlesztésre. Nem sokkal később olyan termékek hozták a forgalom felét, amelyek az újjászervezés előtt nem is léteztek.

Rohamosan fejlődött a poliuretán kutatás, új festékanyagok és új növényvédő szerek kerültek ki a laboratóriumokból. A gyógyszerkutatók sem tétlenkedtek, új kardiovasculáris gyógyszereket, a bőr gombás megbetegedéseit gyógyító szereket, illetve széles spektrumú antibiotikumokat fejlesztettek ki.

1957-ben a Bayer egyesült a BP németországi leányvállalatával és közös céget hozott létre, így fontos szereplővé lett a petrolkémia területén is. Haberland 1961-ben bekövetkezett halálakor a Bayer ismét multinacionális cég volt, több mint 58.000 alkalmazottal 133 országban, és az éves forgalom elérte a 2.8 milliárd márkát.

1961-ben Kurt Hansen vette át a vezetést, akit Haberland már korán utódjának választott. Folytatva az elődje által elkezdett munkát, a Bayer – fennálásának 100. évfodulóján – 1963-ban már 80.000 embert foglalkoztatott és 4.7 milliárd márka forgalmat ért el.

1964-ben európa két legnagyobb fotóipari cégének egyesüléséből megszületett az AGFA-Gevaert AG.

Kurt Hansen 1971-ben – az 1951-es újraalapítás óta először – átszervezte a vállalatot. A korábbi szervezeti struktúrát leváltva, divíziókba szervezte a Bayert, megteremtve ezzel a továbbfejlődés lehetőségét. 2002-ben 92 éves korában hunyt el.


Növekedés és a világpiacokon elfoglat pozíciók megerősítése Az 1974-ben bekövetkezett első olajválság a Bayer számára is kritikus volt, hiszen a vegyipari alapanyagok ára az olaj miatt az egekbe szökött. Ekkor már Herbert Grünewald irányítja a Bayert. A kedvezőtlen körülmények ellenére a Bayer folyamatosan növelte jelenlétét Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. 1974-ben megvette a Cutter Laboratories Inc.-t és 1978-ban a Miles Laboratories Inc.-t, tovább erősítve a jelenlétét az Egyesült Államok egészségügyi piacán.

1973-ban Németországban – Brunsbüttel – megnyitották az ötödik gyárat.

Grünewald növelte a gyógyszer- és növényvédő szerek kutatására szánt összegeket. 1979-ben elkezdtek felépíteni egy új kutatási központot Monnheim-ben, amit 1988-ban fejeztek be és ma ez a Növényvédelmi üzletág központja. Ugyanebben az évben egy új gyógyszerkutató központot hoztak létre West Haven-ben.

A legfontosabb fejlesztések ebben a korszakban: a vérnyomáscsökkentő az Adalat (1975), az egyik legsikeresebb antibiotikum a Ciprobay (1981) és egy növényvédőszer (gombaölő) a Bayleton (1976).

A ’70-es években megnőtt a nyilvánosság érdeklődése a környezetvédelem iránt. Ennek és Herbert Grünewald környezetvédelem iránti elkötelezettségének köszönhetően a Bayer nagyon sokat tett környezetünk megóvása érdekében. 1971-ben európa legnagyobb ipari szennyvízkezelő telepét hozzák létre Dormagenben. 1980-ban Leverkusenben üzembe helyezték a Tower Biology-t, amely biológiai úton tisztítja a gyártás során keletkezett szennyvizet. Ezeknek az intézkedéseknek az eredménye a károsanyag kibocsátás jelentős csökkenése volt.

1977 és 1987 között a nehézfémek mennyisége a szennyvízben 85 illetve 99 százalékkal, a levegőszennyezés mértéke pedig 80 százalékkal csökkent.

A nagyszabású terjeszkedés eredménye, hogy 1988-ban – 125. évforduló – már 165.000 alkalmazottja és mintegy 40 milliárd márkás forgalma volt a Bayernek. A bevételek 78%-a külföldről származott és 45.000-n dolgoztak Németországon kívül.

Ekkor már 4 éve Hermann Josef Strenger a Bayer vezetője. 1986-ban a Bayer megvette a Hermann C. Stark GmbH-t, amely speciális fémeket és kerámiákat gyárt. 1989-ben Kelet-Európában és az NDK-ban bekövetkezett politikai változások miatt, a Bayer figyelme ezek felé az ígéretes piacok felé fordult. 1992 elején Bitterfeld-ben – volt Kelet-Németország – lefektették egy új gyár alapjait, amelyben 1994-ben kezdték meg az Aspirin gyártását.

A Bayer az új piacok kedvéért természetesen nem adta fel az addig fontos piacokat sem.

1990-ben a Bayer Kanadában megvette a torontói székhelyű Polysar Rubber Corporation-t, amely az addigi legnagyobb akvizíció a Bayer történetében. Ezzel a lépéssel a világ legnagyobb gumiipari nyersanyagbeszállítója lett.

Strenger legfontosabb feladata miután átvette a vezetést, a vállalatcsoport további pénzügyi megerősítése volt. Ebben az időben a kutatás-fejlesztésre szánt összeg meghaladja a 3 milliárd márkát, soha azelőtt nem költött erre ennyit a Bayer. Ő szélesíti tovább a környezetvédelmi programot, megteremtve ezzel az új cégfilozófiát, amely egyforma arányban figyel a környezetvédelmi és az üzleti célokra.


Növekedés és a világpiacokon elfoglat pozíciók megerősítése Hermann Josef Strenger helyét 1992-ben Manfred Schneider vette át. 1994-ben Észak- Amerikában a Bayer megvette a Sterling Winthrop gyógyászati részlegét és ezzel együtt visszaszerezte a Bayer jogokat is. 75 év után először fordult elő, hogy Bayer név alatt lehetett jelen az Egyesült Államokban és használhatta a Bayer keresztet, mint céglogót. 1995-ben a Miles Inc. felvette a Bayer Corporation nevet.

A Bayer Wuppertal és West Haven után Japánban építette fel 3. kutatóközpontját és ebben az időben lett tagja a biotechnológiai cégek szövetségének. 2001-ben a Bayer Növényvédelmi üzletága felvásárolta az Aventis Növényvédelmi üzletágát és 2002-ben Bayer CropScience AG néven önálló cégként jegyezték be.

Ugyanebben az évben vezették be a Bayer részvényeket a New York-i tőzsdén, a Bayer egyik legfontosabb piacán.

Manfred Schneider nevéhez fűződik a Bayer történetének legnagyobb szervezeti átalakítása.

2001-ben az igazgatótanács elhatározta, hogy önálló cégekbe szervezik az üzletágakat és azok, mint a Bayer leányvállalatai működnek a jövőben.

A reorganizációt már Werner Wenning fejezte be, aki jelenleg is a Bayer Igazgatótanácsának a vezetője.